” Megkezdtem próbamunkámat és egy hét után véglegesítettek, mert meg voltak elégedve a munkámmal. Megkezdtem a beilleszkedést a munkahelyen és a két horvát szobalánynál. Az egyiket nevezzük Rózsinak, a másikat Zsaninak. Rózsi már 17 éve dolgozik itt a szállodában, Zsani 6 éve, ők télen-nyáron itt vannak. Ment a barátkozás, de azt már az elején észrevettem, hogy Rózsinak nem vagyok szimpatikus. Szabadnapomon paprikás krumplit főztem kolbásszal, amit ők kétpofára meg is ettek, csak úgy csorgott a szájukon a szaft. A dolgok akkor kezdtek megváltozni, amikor megjelent egy honfitársuk, aki szintén Tux-ban lakik. Minden este ott volt, főztek, nevetgéltek, iszogattak, még énekeltek is. Ekkor már a munkám sem volt jó, mindenbe belekötöttek, és aláztak.
Feladataim közé tartozik reggel a kávéház kitakarítása. Az egyik reggel szólt a főnöknő, hogy menjek vele. Mutatta, hogy tiszta vörösboros flekk a padló és cigarettahamu is szét volt szórva. Kizárt dolog, hogy én hagytam volna ott, mivel mikor végzek, mindent ellenőrzök, hogy rendben van-e. Ráadásul ez mindjárt a bejáratnál, jól látható helyen volt. Mondanom sem kell, hogy mekkora lecseszést kaptam. Ezután jöttek a nagyobb dolgok. A főnöknő közölte, hogy leméri hány perc alatt tudok megcsinálni egy fürdőszobát, mert a Rózsi szerint lassú vagyok, és egy fürdőszobára 10 perc van. Bedurrant a fejem, 8 perc alatt kész volt a fürdőszoba, leellenőrizte, és csak annyit mondott, hogy jó munka.
Ezzel még nem volt vége, most kezdődtek csak az alázások. Menjek balkont mosni, hátam mögött meg ordítja a Rózsi, hogy gyorsabban, gyorsabban. Mondtam neki, hogy Rózsi te nem vagy a főnököm, nekem egy főnököm van. Ahol tudtak, betartottak.
17 db fürdőszoba várt rám, aminek neki is álltam, hogy időre végezzek. Egyszer jön a Zsani, hogy menjek már vissza a 305-ös szobába, mert a Rózsi szétspriccelt valamit a fürdőben. Visszamegyek, és az én gyönyörûen kitakarított fürdőszobámban a tusolókabin küszöbe tele volt spriccelve sárga folyadékkal. Nagyon berágtam, de mivel bizonyitani nem tudtam, letöröltem és mentem tovább végezni a munkámat. Hát már a Zsani sem bírta elnézni az alázásomat ezért szólt. Természetesen minden munkát elvégeztem, ellenőriztem, fél 3-ra végeztünk. Mindenki mehetett a dolgára.
Ma reggel szabadnapos voltam, jött a főnöknő, hogy felköszönt a születésnapomon, hozott egy kis szobrot és közölte, hogy beszélnünk kell. Már tudtam miről van szó, mondta hogy nincs a munkám ellen kifogása, de mivel a Rózsi már 17 éve van ott, hát nekem kell mennem. Csak két napot kell már dolgoznom, de december 15-ig a szobámban maradhatok, és próbáljak új munkahelyet keresni. ő már nem hallgatja tovább, hogy a Rózsi így, a Rózsi úgy, állandóan velem van elfoglalva. Kifizeti a két heti felmondási időmet és nyugodtan maradjak.
Az én lelkiismeretem tiszta, én mindent megtettem azért, hogy a munkámat jól és hibátlanul elvégezzem. De vajon az övék tiszta-e? Egyébként ez egy jó tanulópénz volt a számomra, más nemzetiségüekkel és a sajátoddal se nagyon barátkozz. Csak magadra számíthatsz, csak magadban bízhatsz! “