A múlt héten írtam, hogy Helga kérdezte a nyaramat… erről amúgy itt a többiekkel is dumáltunk, hiszen senki sem tud semmit még. Jöjjön avagy sem, ha igen, akkor hova… mit csinálni, meg mennyiért, és egyáltalán jó lesz-e a talált hely, vagy sem. Sok a kérdés ilyenkor az emberben, hiszen még ezt a szezont sem fejezte be, és már menne haza a szeretteihez, de közben már most el kell kezdenie a nyarat tervezni… – olvasható a bejegyzésben.
A történethez tartozik, hogy a héten édesapám küldött megint egy rakat papírt, aláírásra, és közben elkezdtünk intézni a hazai tb-m lemondását, hiszen teljesen legálisan dolgozom itt, van e-cardom, meg fizetési papírom…
Na ez úgy megy, hogy apum megpróbálta kideríteni otthon, hogy mégis hogyan megy ez- mármint a tb lemondása: az egyik ügyintéző azt mondta, hogy elég, ha egy munkáltatói igazolást bemutatok, majd egy másik már mindenféle igénylőlapról, eu-s dokumentumról beszélt… de csak alig érthetően, mert talán ő sem tudta pontosan, hogyan és mit kell csinálni.
Mindenesetre két nyomtatvány nevet tudott mondani, de hogy hogyan tovább, azt már nem. Na akkor én ezeket elmondtam Helgának, már amennyire tudtam, mert még magyarul sem értettem, hogy mégis mit kell csinálni. Most ott tartunk, hogy Helga megnyugtatott, hogy ne aggódjak, mindent elintéz: és jól tudom, kell az E104-es és az E 106-os kérvény, amit megszerzett az itteni biztosítótól, majd azt elküldi nekem, és kitöltöm, visszaadom neki, ő pedig elküldi az osztrák biztosítónak, aki pedig igazol Magyarországra… azt hiszem. De mindesetre sínen a dolog. Mondtam is Helgának, hogy irtó kedves, hogy ennyit segít, mire ő, hogy szívesen segít… erre csak annyit tudtam mondani, hogy Magyarországon azért ezek a dolgok másként mennek. Erre ő, hogy akkor maradjak itt, és dolgozzak továbbra is Ausztriában.
