Matrac, sisak, védőfelszerelés és mehet az airboarding Fotó: Bernard van Dierendonck
A fejen sisak, a testen hát- és váll-protektor, a karokon és a lábakon sípcsont-, könyök- és térdvédők, snowboardos csizma – nagyjából így néz ki a felszerelése annak, aki egy gumimatracon csúszik le a hegyről egy kék jelzésű sípályán. Az őrület neve airboard vagy airboarding, több helyen – így Ausztriában is engedélyezik bizonyos síterepeken -, de azért ne akarja senki kipróbálni egy régi típusú Pálma matraccal.
A német Spiegel újságírója, Stéphanie Souron Ausztriában próbálta ki a sportágat és egy cikkben osztotta meg tapasztalatait arról, milyen érzés pár centivel a havas lejtő felett leereszkedni a völgybe. 33 éves oktatója, Gottlieb szerint a kezdőknek a legfontosabb, hogy megtanulják bevenni a kanyarokat. Nagyjából egyszerű: két fogantyú segítségével a megfelelő irányba hozható a matrac, a probléma csak annyi, egy-két másodpercbe beletelik, mire a sporteszköz alsó része reagál a vezető mozdulataira. Ha későn kezdtük meg a manővert, akkor még mindig lehet fékezni térddel vagy a csizmával – ezért is van szükség a védőfelszerelésre. Ha pedig minden eszközből kifogyott a nyájas airboardingos, akkor még mindig legurulhatunk a matracról.
Más kérdés, hogy mennyi jó ötlet az ilyen ki- vagy leszállás: a speciális eszközök akár 100 kilométeres sebességgel is száguldhatnak, a német újságíró oktatjójának egyszer a 116 kilométer/óra is összejött, a világrekord 141 km/h. A profik szerint 90 kilométeres sebesség körül már rendesen fütyül a szél, innét tudható, hogy az illető ekkor már tisztességesen csapatja a hason történő lesiklást.
A sportot és a hozzá szükséges eszközt, a mindössze 3 kiló súlyú, 1,2-1,6 méter hosszú speciális aljazatú matracot a svájci Joe Steiner találta ki 2001-ben, mivel olyan eszközzel akart a lejtőkön száguldozni, amelyik nem csak az előkészített pályákon, hanem a mély hóban is használható.
Az újságírónő maga is kipróbálta a matracot, és azt tapasztalta, minél gyorsabb siklik a gumiszánkó, annál nehezebb irányítani. 2-3 csúszás kellett, amíg ráérzett az egész ízére. Oktatója szerint a nők óvatosabban csúsznak, a férfiak viszont nagyon hamar feltolják a sebességet a maximumra.
Az ausztriai Serfaus-Fiss-Ladis sírégióban az airboarding szerelmesei 8 óra és fél tíz között használhatják a pályákat, utána a síelőké a terep – ez érthető is, a két sportág szerelmeseit túl veszélyes lenne összeengedni a havas lejtőkön.
Aki többet szeretne megtudni erről a sportágról, annak ezt az német és angol nyelvű oldalt ajánljuk.
Egy 2013-as, GoPro-kamerával készített felvétel arról, hogy milyen is az Airboard használat közben:
