A deklaráció, mellyel a köztársaság Svájc példáját követte, mindmáig meghatározó eleme maradt az osztrák politikának és identitásnak, ezzel együtt pedig sikeres gátja lett a világháborús szövetségesek által megelőzni kívánt Anschluss-törekvések újjáéledésének is – olvasható a Rubicon online portálon.
Sztálin 1953-ban bekövetkező halála után aztán az Ausztriában kialakult állapotok gyökeresen megváltoztak, ugyanis a hruscsovi enyhülés jegyében megkezdődött a lefegyverzés, újraindultak a tárgyalások, a zónahatárok pedig lényegében demarkációs vonalakká degradálódtak. Fontos fejlemény volt, hogy a szovjet diplomácia hajlandónak mutatkozott arra, hogy az osztrák kérdést a németek ügyétől függetlenül rendezze, egyúttal pedig elismerje az önálló Ausztriát. Molotov szovjet külügyminiszter 1955. február 8-i nyilatkozatában az osztrák szuverenitás feltételeit három pontban szabta meg: a köztársaság semlegességében, az Anschluss-törekvések szigorú tiltásában, illetve a külföldi katonai jelenlét megszüntetésében.
Az ajánlat komolyan meglepte a nyugati nagyhatalmak bizalmatlan politikusait, akik egyébként még Julius Raab kancellár áprilisi moszkvai látogatása után is csapdát sejtettek a molotovi ajánlat mögött. A kétségek csak a kérdés kapcsán tartott öthatalmi – a négy világháborús szövetséges plusz Ausztria részvételével zajló – konferencián oszlottak el, 1955. május 15-én pedig megszületett az osztrák államszerződés, mely a szuverén Ausztria újjáalakulását jelentette.
Ezen dokumentum értelmében az Osztrák Köztársaság visszanyerte 1938-ban elveszített szuverenitását, ennek fejében azonban – az 1919-es Saint-germaini béke után másodszor – ígéretet kellett tennie, hogy sem gazdasági, sem politikai tekintetben nem törekszik az – éppen két részre szakított – Németországgal való egyesülésre. A köztársaság ezzel együtt fogadalmat tett a jövőbeli náci vagy fasiszta mozgalmak elfojtására és ezen ideológiák betiltására is. A Szovjetunió az osztrák önállóság elismerésének még egyetlen feltételt szabott, nevezetesen azt, hogy a szövetséges erők kivonása után – szemben a NATO-hoz 1955 májusában csatlakozó NSZK-val – a köztársaság Svájc mintájára semleges államként folytassa életét. Miután a Vörös Hadsereg és a NATO csapatai 1955. október 25-én megkezdték a kivonulást az országból, Ausztriának teljesítenie kellett a molotovi alku rá eső részét, ezért másnap, 26-án a bécsi parlament kihirdette, majd alkotmányba iktatta a semlegességről szóló nyilatkozatot.
