Olvasónk ezt írta elektronikus levelében:
A történetem a következő: mint minden reggel ideültem a képernyő elé, megnyitva az e-mail (nem jött-e válasz a pályázatokra), majd a Facebookon az Ausztriai álláslehetőségek és a többi álláskereső oldal megtekintése.
Ma hazafelé utazva az állásinterjúról azon gondolkodtam már, hogy mindenképp megköszönöm az oldal szerkesztőinek, hogy ezt az oldalt létrehozták és ennek a segítségével találtam munkát. Továbbá mindenkinek, aki bármilyen infóval, tanácsokkal szolgált bármilyen kérdéshez, vagy csak szimplán olvasva okosodtam a kommentektől.
(Főként azért, mert annyi álláskeresőn próbálkoztam és sok pályázat, telefon után eredménytelennek tûnt minden, legtöbben válasz e-mailra se méltattak. Vagy kihívtak állásinterjúra 130 km-re és nem jött elő az illetékes, mert ilyen is volt.
Már kezdtem elcsüggedni, de nem vagyok a könnyen feladó típus, és ha én a fejembe veszek valamit azt véghez viszem. Ez segít mindig talpra állni. Meg talán a természetem mellett ott van a sportolói múltam ami kitartásra és a cél elérésére ösztönzött mindig. Talán mint egy keljfeljancsi – így mûködöm az életben. Eddig minden célt elértem, amit akartam, bármilyen rögös, nehéz és esetleg hosszú út vezetett el a végcélig. Sose volt szerencsém semmiben, de mindenért keményen megküzdöttem, aminek mindig meglett a gyümölcse.)
Továbbá kíváncsi voltam, ki volt az a személy, aki ajánlotta és úgy gondoltam, annak külön is megköszönöm és visszakeresem a hirdetést.
A visszakeresés után már láttam, hogy nektek köszönhető az állás sikere, mert ti raktátok fel a hirdetést. Még egyszer köszönet érte így személyesen is.
Szóval, tegnap reggel, miután feltettétek, írtam a megadott e-mailra, mert csak az volt megadva. Legnagyobb meglepetésemre egy óra múlva jött a válasz e-mail, hogy szeretne a hölgy megismerni és beszélgetni velem, ma délutánra adott egy időpontot és kérte jelezzek vissza jó-e nekem. Ilyenkor jött a pillanatnyi idegesség, hogy ütközött egy más programmal és nem értem volna oda a megadott időre. Így visszaírtam, hogy ha egy órával később mehetnék, vagy ma bármikor el tudok menni. Csak bíztam benne, hogy nem lesz probléma. A másik programot se tudtam már átszervezni. Egy-két perc múlva jött a válasz, hogy ok, akkor jöjjek egy órával később. Nagyon rugalmas volt a hölgy, tényleg. Utána tájékozódtam a honlapjukról, kik is ők valójában.
Majd délután kocsiba ültem és egy nagyon megnyerő hölggyel ültem szemben. Kb.15-20 perc beszélgetés után, ami állásinterjú volt, de én inkább egy kötetlenebb, lazább, fesztelenebb beszélgetésben éreztem magam, ami nekem is könnyebbséget jelentett. Jobb volt mint a hivatalos, rideg, visszafogott tárgyilagos interjú. És szerintem sokkal könnyebb is így interjúztatni szerintem az alanyt. Legalábbis az ő szempontjából.
Természetesen kérdések is voltak, de beszélnem is kellett összefüggően bizonyos dolgokról.
A beszélgetés alatt éreztem a kölcsönös szimpátiát, aztán kitért a lényegre, a részletekre, és mondtam, részemről rendben van. A kezdés 19-én lesz. Nagy örömmel tértem haza, családom szintén boldog.
Mivel 30 órás részmunkaidős munka, nem adtam fel, hogy még kiegészítsem egy 10-15 órás állással, mert akkor lenne teljes ,amit anyagilag elképzeltem. Nem vagyok telhetetlen,40 órás munkát szerettem volna, de az nem jött össze. Amit az ember szeretne és a realitás nem mindig találkoznak.
Viszont amilyen nehéz kint is ennyi próbálkozás után találni bármit is, nem lehet gondolkodni, el kell fogadni és meg kell becsülni mindent, a 30 órát is. Főleg, hogy nagyon jó munkaidő-beosztással, ehhez megfelelő korrekt bérrel és ehhez már könnyebb lesz remélhetőleg plusz munkát találni.
