Amikor elkezdtem Ausztriában dolgozni, még nem volt nyitva a munkaerőpiac, viszont ez már az utolsó időszak volt, amikor szinte nem adott ki munkavállalási engedélyt az AMS (Arbeitsmarktservice, az osztrák munkaügyi hivatal), olvasható a bejegyzésben.
Ezért amikor megállapodtunk, kiváltottam egy egyéni állalkozói igazolványt, és 2011. május 1-ig számláztam a munkaadómnak a kialkudott bruttó bért, amit ő átutalt a magyar vállakozói számlámra. Az egész érdekessége az volt, hogy semmiféle írásos megállapodást nem kötöttünk. Én dolgoztam, hó utolsó munkanapján számláztam, ők meg a következő napon már utaltak is. Egyszer még az elején felvetettem, hogy nem kellene-e szerződést írnunk, és teljesen bután néztek rám. Minek?
A nagy munkaerőpiaci fel szabad dúlás első napján, ahogy megígérték, átvettek munkavállalói státuszba. A következő meglepetést a munkaszerződés okozta. Magyarországon az utolsó munkahelyem egy bank volt, ahol 17 oldalas, angol-magyar kétnyelvû munkaszerződésem volt, plusz még a mellékletek. Minden akkurátusan, jogi szaknyelven leszabályozva. Ehhez képest itt kaptam 2 darab A4-es nyomtatott papírt (Dienstzettel), az egyiket alártam én, ez lett a munkáltató példánya, a másikat alárták ők, az lett az én példányom. Plusz kaptam egy igazolást, hogy bejelentettek a társadalombiztosítónak.
A munkaszerződésről szóló post itt olvasható el.
