Iszonyat hideg idővel kezdett a február, de hát nem kell elmagyaráznom milyen, hiszen otthon is hasonló kegyetlen mínuszok tombolnak – ahogyan hallottam. Amint azt az egyik állomásfőnök megfogalmazta ma „Schön scheiße kalt” van… kicsit fura, hogy ezzel a szitokszóval fejeznek ki mindent – például, amikor karácsony napján dolgozni kellett, akkor is azt mondták, hogy „Große scheiße”…. – írja a Képzelt riport szerzője bejegyzésében.
Ha kíváncsi a részletekre és arra, miylen síelni egy rakás pályagép között, akkor kattintson a linkre, és a hétköznapi életet valamint a melót bemutató írások mellett fotókkal és videókkal is találkozhat.
A szobalányként tevékenyedő naplóíró a gépjármûvek hirtelen fagyhalála mellett a téli takarítás örömeit is felvillantja a legfrissebb írásában:
Napok óta mínusz 10 fok alatt van a hőmérséklet, hajnalban közelített a mínusz húsz fokhoz is. Ebben az időben még a kocsik sem indulnak be, az enyém be se pöccen, talán majd tavasszal. Szerencsére, egy-két, a télre jól felkészült autós azért akad a Mitarbeiter házban, így nem késtünk el akkor sem, amikor Kata csúcskocsija is csak nyekkent egyet -kettőt, és csend
Ez napközben kicsit módosít az ablakpucolási módszerünkön is, na, nem úgy, hogy mostantól nem kell megpucolni, hanem most szárazzal törlünk csak. Rövid ujjú pólóban, az erkélyen. Nekem az első ilyen nagyon hideg napon fel sem tûnt, hogy kint tombolnak a mínuszok, hiszen ragyogott a nap, a szobákban is jó meleg volt, így egy pillanat alatt varázsoltam egy elég hosszú jégcsíkot az ablakpucoló kendőmmel a beutazós szoba erkélyajtó üvegére. Ahogy szárazzal próbáltam menteni a dolgot, csak még rosszabb lett a helyzet, az üvegajtó benti fele ráadásul hirtelen bepárásodott-tudom, fizika, de abból soha nem voltam jó-és dupla munkát csináltam magamnak fél perc alatt.
Amire még figyelni kell, azok a lefagyott hamutálak az erkélyeken. Ugye, el kell mosni, majd csontszárazra törölni, hogy ne tapadjanak két másodperc alatt az asztalhoz.