A negyvenes évei elején járó, szombathelyi építési vállalkozó (kérte, hogy nevét ne említsük az írásban – a szerk.), magyar cége jó tíz éven keresztül családi házakat épített itthon. A férfi ma azonban az egyik burgenlandi faluban él, ott mûködteti osztrák építőipari vállalkozását. Akkor váltott országot, amikor a 2008-as válság pillanatok alatt végezte ki a hazai piacot.
JÖTT A VÁSLÁG ÉS KONYEC FIRMA
– Szinte egyik napról a másikra tûnt el a hitel, a szocpol – meséli az akkori helyzetről –, a futó munkáinkat még be tudtuk fejezni, de szinte az összes megrendelésünket visszamondták. Ott maradtunk mûködő vállalkozással, megbízás nélkül, nem kellett közgazdasági zseninek lenni, hogy kitaláljuk, ebből csak bukás lehet.
Megoldást és kiutat a közeli Ausztria jelentett, a meglévő csapattal és tapasztalatokkal a krízistől kevésbé sújtott országban találtak munkát – alvállalkozóként. Azonban nem tündérmeseként indult a történet, sikerült kezdésként azzal szembesülni, hogy az osztrák építőiparban sincsen másképp, mint a magyarban, ha valaki sokadik a bedolgozói láncban, akkor bizony előfordulhat, hogy pénz nélkül marad. Főszereplőnk csapatával egy pizzéria emeletbővítésébe fogott bele, de azzal kellett szembesülniük, hogy mire a második szintet felhúzták volna, az osztrák partnercég csődöt jelentett.
Ekkor jött a fordulat: az épület tulajdonosának egyik rokona – aki korábban az építőiparban dolgozott – meglátta a potenciált a magyar cégben. Onnét kezdve egyre-másra hozta a megbízásokat a magyar vállalkozó cégének, és az üzlet beindult, azonban ennek ára is volt.
MÁS A NAGYSÁGRNED, MINT OTTHON
– Magyarországon soha nem látott összegekért dolgoztunk Bécsben és környékén, ám két évig naponta kétszer tettük meg az utat – emlékszik vissza a kezdetekre a cégtulajdonos. – Már ismertük a gyorsforgalmi út minden gödrét, egymás vicceit, télen hónapokig hajnalban sötétben indultunk és este sötétben érkeztünk meg, egyszerûen már ez frusztrálónak bizonyult. Kézenfekvőnek látszott, hogy közelebb kellene költözni, a gyerekek is nagyobbak lettek, az iskola miatt is többször gondolkodtunk el, hogy áttelepülünk Ausztriába. Nem volt könnyû dönteni, de láttuk a különbséget a munkáink során, mit tudnak felmutatni az átlagos osztrákok. Nem lehet mondani, hogy rosszul éltünk volna Magyarországon, azonban a kinti középosztály teljesen más kategória életvitelben, mindenben. Így aztán költöztünk: telephely, iroda és a házunk is Burgenlandban van.
Ausztria keleti tartománya azonban más, mint a multikulturális metropoliszként számon tartott Bécs. A hasonlóság annyi – a magyar férfi tapasztalata szerint –, hogy a magyarokat munkavállalóként Burgenlandban is szívesen látják. Ha azonban valaki vállalkozóként akar boldogulni a határ mentén, a jóval kisebb piacon, akkor a helybeliek előhúzzák a csodafegyvert, a feljelentést, amiről eddig úgy gondoltuk, magyar sajátosság.
– Sok kiköltöző magyarnak építünk, építettünk házakat – próbálja megvilágítani az okokat az Ausztriában bejegyzett vállalkozás tulajdonosa –, néhány osztrák cég vezetője pedig azt gondolta, hogy ezeket a munkákat előlük vettük el. Mivel relatív kicsi a tartomány, a kamarában erős pozícióban vannak a helyi építőipari vállalkozók, a hatóságon keresztül pedig keresték a fogást rajtunk. És meg is találták, hiszen a nyilvántartásból könnyû volt dolgozni, és ha valamire nem ügyeltünk, az bizony ezres nagyságrendû büntetést jelentett – euróban. Aztán ahogy látták rajtunk, hogy komolyan gondoljuk, itt élünk, dolgozunk, a gyerekeink itt járnak iskolába, úgy szép lassan elhaltak a támadások.
LETELEPEDNEK A MAGYAR MUNKAVÁLLALÓK
A magyar vállalkozó ausztriai jelenléte nem véletlen: a határ menti településeken, de a nagyvárosokban is egyre több kinn dolgozó honfitársunk keres ingatlant. A köztudatban ugyan még az él, hogy Ausztria drága ország, azonban a megélhetés – néhány kivételtől eltekintve, mint például a gépjármû-biztosítás – olcsóbb, mint Magyarországon. Az osztrák állam építési támogatással (Bauförderung) igyekszik segíteni a saját otthonra vágyókat. A szigorú szabályok mellett felvehető összeg nagysága tartományonként változik, azonban a legkeletibb régióban, Burgenlandban, egész tisztes summát kaphatnak nemcsak az osztrák, hanem az EU-s állampolgárok is.
– Egy 100 négyzetméteres ház körülbelül 120-130 ezer euróba kerül kulcsra készen – sorolja a részleteket a cégvezető. – Mivel a támogatás összege a gyerekek számától is függ, körülbelül 40-70 ezer euró igényelhető. A rendszer azonban nem csak ennyiből áll: a megfelelő havi jövedelem mellett a feltételek között energetikai követelmények is szerepelnek, így a beépített rendszerek miatt a fûtést és a meleg vizet – normál használat mellett – megtermeli a ház, majdnem passzívnak minősül. A támogatás visszafizetendő, futamideje 32 év, a kamata 0,5-1 százalék, az első 12 évben félévente 400 eurót kell törleszteni, ez az előtakarékossági időszak, vagyis nem az a cél, hogy a család tönkre menjen az építkezésben, hanem az, hogy gazdaságilag megerősödjön. Egyösszegû törlesztés esetén jelentős kedvezmény érhető el.
Az adatok azt mutatják, Magyarországról érkezik a legtöbb bevándorló Ausztriába. Az osztrák statisztikai hivatal szerint 2012-ben 48 ezer (közülük 16,5 ezer Bécset választotta) magyar állampolgár élt náluk – a kint dolgozók száma jóval magasabb ennél.
EZ NEM A MI ORSZÁGUNK
A cégvezetőnek, aki itthon soha nem titkolta hazafias érzelmeit, feltettük a kérdést, ő hogyan tudta meggyőzni magát a váltásról.
– Különösebben nem vagyok rá büszke – válaszolta a tulajdonos –, de mások a léptékek és a gyerekek jövője is nagy súllyal esett latba. Úgy láttuk, itt jobb alapokat szereznek, jobban nyitva van előttük a világ, míg otthon nem ez a helyzet. Senkit nem buzdítok arra, hogy kövesse a példánkat, de a lehetőség adott. Eggyel azonban mindenkinek tisztában kell lennie: ez nem a mi országunk.
A BURGENLANDI INGATLANPIACRÓL
Ausztria legkeletibb tartományában 18-20 ezer euróért lehet telket vásárolni. Népszerûek még a kisebb településeken már helyenként 40 ezer euróért elérhető, általában teljes felújításra szoruló régi épületek, ezek sok helyen hasonlóak a magyar „hosszú házakhoz”.
A használt ingatlanok átlagára a tartományban ennél magasabb, jellemzően 80-100 ezer euróval kell számolnia a leendő vásárlónak, főleg fürdőhelyek, városok közelsége emeli meg a fizetendő összeget. Észak-Burgenland eleve drágább – innét Bécs már nagyon könnyen elérhető autópályán vagy a kiváló minőségû utakon.
Az írás a Vas Népe napilap 6. oldalán jelent meg a Pannon Lapokkal kötött megállapodás részként.
Az oldal PDF-formátumban itt tölthető le.