Szentpétervárról érkeztek a mamutmúmiák a bécsi múzeumba Fotó: Természettudományi Múzeum Bécs
A nyolcvan kilogrammos, alig egyméteres nőstény mamutkölyköt 2008-ban fedezték fel a szibériai Jakutföld északi részén. A tetem a felső talajrétegek olvadása és a felszíni erózió miatt került felszínre. Mire sikerült biztonságba helyezni a fagyott állapotban talált borjút – amely nevét a Hroma folyó után kapta, amelynek közelében megtalálták -, a fejét és más testrészeit is kikezdték már a sarki rókák és hollók, de testének mélyebben a földbe temetett részei épségben megmaradtak. A gyomrában és a beleiben anyatej maradványait mutatták ki.
Komputertomográfos vizsgálattal nemcsak a nemét tudták megállapítani, hanem halála okát is: szája, orrnyílásai, torka és légcsöve iszappal teltek meg. A kéthónapos korában elhullott állat valószínûleg megfulladt az iszapban vagy elsodorta egy sárlavina.
A november 19-én nyíló kiállításon egy másik mamutkölyök, az 1977-ben Szibériában megtalált Gyima maradványait is először láthatják az érdeklődők Ausztriában.
A jövő márciusig megtekinthető kiállítás legtöbb bemutatott példánya az Oroszországi Tudományos Akadémia szentpétervári Zoológiai Múzeumából érkezett Bécsbe.
A kiállítás információi a múzeum honlapján.
