Dávid (43) jól szituált, értelmiségi családból származik. A felsőfokú tanulmányai befejezése után kereskedelmi területen, multinacionális vállalatoknál, felsővezetői pozícióban dolgozott, majd magyar cégeknél próbálkozott. Az egyre szûkülő lehetőségek miatt úgy döntött, német nyelvterületen próbál szerencsét. Az ausztriaimunkak.hu portál végigkísérte a külföldi munkakeresését, illetve követjük új munkahelyén is. Az első részben a motivációról, a másodikban a munkakeresésről és a megfelelő munkahely megtalálásáról beszél.
Kezdés egy-két szinttel lejjebb
– Az alapoknál kezdtem, meghoztam a legfontosabb döntéseket, a nyelvtudás miatt és a viszonylagos földrajzi közelség miatt a német nyelvterület jött szóba. Angliát elvetettem, mert utána olvasva és informálódva közel sem tûnt olyan jó helynek, mint ahogyan az elsőre látszik. Aztán nekiláttam, hogy a végzettségemnek és az eddigi tapasztalataimnak megfelelő munkát keressek, de az elejétől tisztában voltam azzal, egy-két szinttel lejjebb kell kezdenem. Ezt a tényt egyébként a kint dolgozók többsége megerősítette. A korábbi keresések nyomán jól ismertem a nagy magyar állásportálokat, de ezekről rövid időn belül kiderült, gyakorlatilag ugyanazokat a szakmunkás állásokat kínálják, sok különbség nem volt köztük. Aztán jöttek a magyar és a német állásokkal foglalkozó oldalak, köztük az ausztriaimunkak.hu is, ezeken keresgéltem. Utóbbinak több osztrák lehetőséget köszönhetek, míg egy másik portálon egy német fejvadász cég elérhetőségét kaptam meg.
A jó ajánlás nagyon sokat számít
– Innét kezdve párhuzamosan futott a külföldi munkakeresés, Ausztriába több helyre elküldtem a jelentkezésemet, míg Németországban az említett fejvadász keresett megfelelő állást. Neki köszönhetően sorban jöttek a tanulságok, amelyekről ugyan már olvastam, de a német tulajdonos könyörtelenül szembesített a tényekkel. Az egyik legfontosabb, hogy az interneten keringő önéletrajz-minták közül lehetőleg német sablont használjunk, sem a magyarral, sem az úgynevezett amerikaival nem tudnak mit kezdeni. A másik alapvetés, hogy a Zeugnis vagy Arbeitzeugnisnak nevezett ajánlólevél kinn legalább ennyire fontos. Egyszerûen látni akarják, hol dolgoztál, ilyen szempontból előnyben van az, aki német, osztrák ajánlással bír – ha pedig ez egy jó nevû vállalattól származik, az kifejezetten pozitív körülmény. Természetesen jó a magyar munkaadó írásos „bizonyítványa”, de ha ez nem egy multi itthoni cég, akkor fennáll annak veszélye, hogy kinn nem ismerik az adott vállalkozást. Aztán rá kellett jönnöm, hogy külföldön elvétve keresnek magyart vezetői posztra a kereskedelemben. Egyrészt megoldják országon belül, másrészt pedig a nagyobb cégek maguk képzik a Nachwuchsführungskraftot, azaz a vezetői utánpótlást. Már a középiskolásokat bevonják a programba, akik aztán a gyakorlatban megismerik a boltokat, a kereskedelem egész folyamatát, tapasztalatokat szereznek, és nem csak elméleti ismeretekkel rendelkeznek. És mindehhez hozzájön, hogy azt láttam, senki nem érdekel a magyar végzettséged az osztrák és német kereskedelemben, egy dolog számít, a teljesítmény. Ha megállod a helyed, akkor ott a lehetőség, hogy küzdd magad előre. Mindez az elmúlt években megtapasztalt, politikailag szétgyilkolt magyar rögvalósággal szöges ellentétben áll.
Jó fizetés, magas költségek
– A német fejvadásznak saját kapcsolatrendszerén keresztül sikerült végül egy boltvezető-helyettesi állást találnia, a fentiek miatt nem volt egyszerû dolga. Egyetlen probléma adódott mindössze: Németország kellős közepén kellett volna kezdenem. A nettó 2200 eurós fizetés (betanulás idejére 1700) természetesen nem rossz, ám ellentétben Ausztriával, itt nincsen 13-14. havi bér, csak nyári és karácsonyi pénz, ami körülbelül negyede a havi összegnek. Ehhez hozzájön még, hogy a német nagyvárosokban és közvetlen környezetükben havi 800 euró a lakásbérlés, amihez még komoly ügynökségi jutalék is jöhet. Aztán az életvitelszerûen kint élők autóira kifejezetten vadásznak a hatóságok, tehát vagy le kellett volna vizsgáztatni kinn a kocsit, vagy ott venni egyet helyette. Ahogy osztottam-szorzottam, a nem rossz fizetés egyre jobban olvadt a kinti költségek miatt. Természetesen ez az én esetem, ha mondjuk többen mennek egy munkahelyre, vagy egy városba, akkor lehet faragni a kiadásokon mindenféle szempontból, de nekem egyedül kellett megterveznem mindent. Így aztán a német lehetőség a második helyre szorult, hiába vettem sikeresen az állásinterjút.
Vészhelyzetben nehezebb
– Ahogy mondtam, közben Ausztriába is kiküldtem a jelentkezésemet több pozícióra, és két helyre be is hívtak interjúra. Mivel a nyugati határ mellől a kijárás is megoldható, ezért az éljünk itthon, dolgozzunk kinn lehetőséget sem vetettem el, vagyis a németországi mellett elkezdtem az ausztriai munkavállaláson dolgozni. Ami mindenképpen tanulság, hogy az idő és az anyagiak szorításában nagyon nehezen tudtam volna megtenni, vészhelyzetben kevésbé racionális döntéseket hoz az ember. Végigmenve a folyamaton, tényleg csodálom azokat, akik különösebb tervezés, szervezés és előkészületek nélkül vágnak neki a külföldi munkának. Én óvatosabban, lépésenként raktam össze a dolgot, bármennyire nem éreztem itthon jól magam különböző, nem vállaltam be a vakrepülést. Bár utólag belegondolva, az első külföldi állásinterjú is az volt, hiába igyekeztem a lehető legjobban felkészülni.
A sorozatunk I. része itt olvasható.
