Nagyon jó értékelést egy parkoló sem kapott, tíz fért bele jó kategóriába, 39 a megfelelő szintet ütötte meg, tíz pedig gyenge színvonalúnak találatatott.
A teszt során az alábbi szempontok szerint értékeltek: biztonság, használhatóság, megközelíthetőség, árképzés.
Az első helyen a zürichi Opera végzett, a tavaly megnyitott ház kényelmes, dinamikus az irányítási rendszere, világos és biztonsági személyzet ügyel a rendre.
Az egyik legrosszabb parkolóház a Mûszaki Egyetem névre hallgató bécsi komplexum lett (Operngasse). Gyakorlatilag minden rossz benne: szûk parkolóhelyek, átláthatatlan emeletek, éles szegélykövek, meredek felhajtók (kellő lendület híján gyakran elsőre le sem küzdhetőek) jellemzik a garázst.
Ezek a hiányosságok szerepelnek a gyakran említett hibák között: a behajtó utak nem elég szélesek, hiányzik a magasságkorlátozásra figyelmeztető szerkezet. Odabenn nem igazán segítik feliratok a tájékozódást, ha vannak is táblák, nem egyértelmûek.
Legnagyobb gondot a parkolóhelyek szélessége jelenti, a vizsgált házak harmadában 2,3 méter, miközben a modern személyautók szélessége (tükörrel együtt) átlagosan több mint 2 méter (a Golf I-es 1,61 méter volt, a VII-es 2,03), vagyis beállni még be lehet, de a kiszállás már érdekes. És ha sikerült is, gyalogosan már kaland kijutni, a garázsok kétharmadában nincsen kijelölt járda.
Jellemző helyzet: beálltunk,mint gerely, de hogyan feszegessük ki magunkat? Fotó:ÖAMTC
A tarifák is elég sok gondot okoznak, a házak többsége megkezdett órával számol, csak kevés hely alkalamzzák a félórás mértéket. Egyedül Spanyolországban számolnak perc alapon.
Az ÖAMTC ezek alapján meg is fogalmazta az ajánlásait: az újonnan épült pakorlókban legalább 2,5 méter széles és 5 méter hosszú legyen egy hely, az autósok percalapú tarifa alapján fizessenek és mindenütt legyen olyan magasságjelző szerkezet, ami nem tesz kárt az autóban.
További részletek, letölthető értékelés itt.
