Az ausztriai munkavállalásban gondolkodó magyarok körében az egyik legnépszerûbb pozíció a szobalány.
Hogy miért is, arra egyszerû a magyarázat: szomszédunknál nagyon erős iparág az idegenforgalom, a külföldiek mellett az osztrákok szívesen töltik szabadságukat a minőségi szolgáltatásokat nyújtó szállodákban. Az ausztriai vendéglátás munkaerőhiánnyal küzd, főleg a nyugati régió síterepeire keresik a megfelelő személyzetet – nem csak télen, hanem nyáron is, hiszen a szállodák és vendéglők egy része nyáron is nyitva tart, sőt, vannak olyan helyek, amelyek egész évben üzemelnek.
MUNKAERő KERESTETIK
Marcus Kleemann, a GastroJobs nevû, vendéglátós, turisztikai munkákkal foglalkozó portál ügyvezetője szerint Salzburg, Tirol, Vorarlberg mellett a nagyvárosokban is lehet bőven üres álláshelyeket találni. A lehetőségre nem csak a magyarok figyeltek fel, az egész Közép-európai térség sokan vállalják be a téli-nyári szezonmunkát a hegyekben, vagy más helyeken. Az állásportál adatai szerint 2012-ben több mint 2000 felszolgáló, pincér, báros , ugyanennyi szakács, 500 recepciós és 300-nál több szobalány pozíciót hirdetettek meg a munkadók, ráadásul a fenti adatok magasabb, mivel egy cég akár több személyt is kereshetett. Az osztrák munkaügyi hivatal 2011-es adatai alapján tízezres nagyságrendben “vesz fel” az osztrák turisztikai piac munkavállalókat.
Mit jelent Ausztriában szobalányként dolgozni? December elejétől, közepétől áprilisig, májusig tartó kemény munkát idegen (nyelvû) környezetben, túlórákat, szerencsétől és adott hoteltől függően elviselhető/elviselhetetlen főnököt, munkatársakat. Valamint azt, hogy az adott időszakban nem lehet hazautazni, ugyanis a döntően hegyvidéki szállodák több száz kilométerre vannak a határtól.
A mérleg másik serpenyőjében az ágazati szerződésben garantált bruttó 1200-1450 eurós fizetést (efölött természetesen fizethet a munkaadó és vannak olyan hotelek, ahol a borravalót is szétosztják) , az ingyenes ellátást és szállást találjuk – meg néhány szabadnapot síparadicsomokban. Hogy a családtól, barátoktól való távollétet, a húzós hétköznapokat mennyire kompenzálják a megtakarítható, a magyar fizetéseket bőven havi összegek, nos, az mindenkinek magának kell mérlegelnie. Azonban nem véletlen, hogy a fiatalabb korosztály vállalja be a hónapokig tartó „alpesi küldetést”, az idősebbek inkább az anyagi nehézségek miatt tekintik menekülő útvonalnak a lehetőséget.
Az ausztriai „szobalányság” rejtelmeiről részletesen beszámoló, Tiroli álmok címû blog, szerzője Mihály Szilvia így írt arról hogy miért vágott neki a nagy kalandnak.
Sokan kérdezik, hogy két diplomával, viszonylag jó szakmai múlttal miért vágok bele, és indulok neki ennek az ismeretlen világnak. Miért nem próbálkozok itthon elhelyezkedni? Miért nem elég az a fizetés, amit itt felajánlanak nekem?
Azért, mert az álmaim megéléséhez nem elég az a pénz, amit itt az álmaim munkájával összeszedek-ezalatt a szabadúszó újságírót értem; de egy bejelentett nettó 80 ezres tanácsadói munka és jutalék sem túl bíztató.
Igen, lejjebb adhatnám a vágyaimat, eladhatnám az autómat, pont nullára jönne ki a megugrott törlesztő részletek miatt, és igen, a hedonista életmódot is fel lehet függeszteni.
De mi marad akkor a világból? Ha napi 8-10 óra munka után sem biztos, hogy a hitel kifizetése után még meg tudom tankolni az autómat, ha nem engedhetem meg, hogy néha beüljek, és igazán finomakat egyek vagy igyak, és el tudjak menni egy-egy fesztiválra, és meg tudjam venni a kedvenc íróim könyveit?
Miért vág neki a világnak sok hozzám hasonló ember, és áll be szobalánynak egy időre?
Azért, hogy valóra váltsa az álmát, hogy ne kelljen szakbarbár, képzetlen, de újgazdag vállalkozóknak bizonygatni, reménykedni abban, hogy nem verik át a hónap végén, és megkapja a fizetését.
BESZÉLNI VAGY NEM BESZÉLNI NÉMET?
A kapu tehát nyitva van, kérdés, hogy mennyien jutnak át rajta. Az ausztriai munkavállalás legendái szerint ez az a munka, ami nyelvismeret nélkül is elvállalható, azonban ez nem igaz. Mindenkinek van olyan ismerőse, akinek sikerült, de legalább alapfokú nyelvtudás nélkül gyakorlatilag esélytelen a jelentkező, ahogy Marcus Kleemann is megfogalmazta. Amellett, hogy a munkaadók ragaszkodnak a telefonos interjúhoz, a kollégákkal, a vendégekkel is kommunikálni kell, mondja a gastrojobs.com vezetője, és akkor ott vannak még a napi ügyek, amelyeket valahogyan el kell intézni. Ráadásul a tapasztalatok alapján egyre több helyen kérnek a szobalány álláshoz másik nyelvet is (általában az angolt) – a külföldről érkező turisták miatt.
A nyelvtudás mellett másik fontos tényező a türelem és a jó időzítés. A téli szezonra már szeptember végétől, október végétől keresik a jelentkezőket – általában az erre szakosodott internetes állásportálokon és osztrák munkaügyi hivatal honlapján. (Az európai trend itt is érvényes, online oldalakon, illetve helyi újságok internetes verzióin érdemes keresni.) Ekkor sokkal sok jobb feltételekkel lehet munkát találni, de érdemes közvetlenül szezonkezdetkor is körülnézni, a visszamondások miatt ilyenkor szintén jó eséllyel lehet pályázni. Ehhez azonban százas, néha ezres nagyságrendben kell küldeni önéletrajzot – ahogy arról már szó volt, magyarok mellett más nációk képviselői is nekivágnak a nagy kalandnak. (Ebben a szállodában, ahol én dolgozok, a volt Habsburg Birodalom minden nemzete megtalálható a csehektől a románokon át a horvátokig. Az osztrákok dirigálnak, a különböző népek meg hol összefognak egymással, hol meg egy kanál vízben megfojtanák egymást – olvasható a Tiroli álmok blogban). Érdemes ajánlást (német nyelvût) kérni az előző munkahelyről, akkor is, ha az nem osztrák volt, Ausztriában ugyanis sokat adnak a korábbi munkaadók véleményére.
Mihály Szilvia így ír ezekről a kérdésekről
Ha kimész a boltba, postára, buszra szállsz vagy kocsit tankolsz, megszólítanak az itt élők, kérdeznek vagy neked kell kérdezned. A munkaszerződésed is németül van, és szeretnéd tudni, mit is írsz alá. A felvételnél döntő lehet, tudsz-e beszélni.
Kell szerkesztened egy német nyelvû, fényképes önéletrajzot, amiben, ha szobalány vagy házmester akarsz lenni, nem kell ecsetelned a sikeres reklámprojektjeidet vagy üzletkötéseidet, mert nem érdekel senkit. Elérhetőségek, végzettségek, nyelvtudás és a vendéglátásban, szállodaiparban szerzett tapasztalatok a fontosak. Ha nem tudsz önéletrajzot szerkeszteni, akkor tölts le egy sablont a netről, és írd be az adataidat, vagy kérjél meg egy ismerőst, hogy segítsen ebben.
Ha igazán aktívan keresel, akkor napi 20-50-100 címre is tudsz önéletrajzot és kísérőlevelet küldeni. A kísérőlevélben nem kell ecsetelned, hogy mennyire gáz a gazdasági helyzet otthon, és hogy kocsi és/vagy lakáshiteled van, ezért akarsz váltani. Mindenki ezért vág bele.
Ne keseredj el, nem fogsz mindenhonnét választ kapni, de lényegesen nagyobb arányban kapsz udvarias, köszönjük nem te kaptad az állást válaszokat, mint a magyarországi pályázatoknál.
THIS IS AUSTRIA: NEM LESZ EGYSZERÛ
A következő lépcsőfok a próbamunka, ekkor méri fel leendő munkáltató, hogy mire képes a jelentkező – arról, hogy miként zajlik egy ilyen, azt a cikkünkben ajánlott blogban lehet részletesen olvasni. Ha ezen megfelelt a jelölt, akkor kezdheti meg a munkát – Churchill annak idején nem ezzel kapcsolatban fogalmazta meg híres jelmondatát, de kis túlzással itt is érvényes a vér, veríték, könnyek mondás.
A szezonban a szállodák ugyanis teljes fordulatszámon pörögnek, az éles versenyben a hotelek számára létkérdés, hogy minőségi ellátást nyújtsanak, ezt pedig a személyzetnek – köztük a szobalányoknak – kell megoldaniuk. Előfordul, hogy a nagy hajtásban a szabadnapokat nem tudja kiadni a munkadó, ilyenkor jönnek a pihenő nélkül – ohne Ruhetag – lenyomott napok, hetek. A Tiroli álmokban erről is olvashatunk.
A szerződésem szerint heti két szabadnapot kapok, arról írtam már, hogy vasárnap és az ünnepek alatt általában dolgoznunk kell. Nem tudjuk előre, hogy a következő héten mikor nem kell menni dolgozni, többnyire vasárnap reggelre van kifüggesztve a következő heti beosztásunk. Ha szerencsénk van, akkor nagyjából ugyanazokon a napokon vagyunk szabadok, ha nem, akkor néha 8-9 napot is kell menni egyszerre. Remélem, túl vagyok a szezon leghosszabb hetén, ami most konkrétan 12 napig tartott, pihenőnap nélkül. Tanulságos volt, sok szempontból. Egyrészt, túléltem, pedig nem gondoltam volna, főleg aznap reggel, amikor még félálomban szenderegtem az ágyban, és felvettem azt a hülye telefont. Amin a főnök hívott, hogy mégsem lehetek szabad, be kell menni dolgozni, sofort, mert valaki lebetegedett. Sírtam. Nem kicsit, nagyon. Testileg, de leginkább lelkileg viselt meg, hogy semmi feltöltődés, végre, sütött a nap, embernek akartam öltözni, ehelyett be kell mennem dolgozni. Sofort.
Mihály Szilvia két diplomával vállalta el élete első osztrák szezonját. Portálunnak elmondta, kicsit több kellett az álmaihoz annál, amit a magyar viszonyok között a két diplomájával meg tudott keresni. (Egy-egy bejegyzésének az ajánlását az ausztriaimunkak.hu portálon több tízezren olvasták – szerk.) A hegyekből áttette a székhelyét egy német szigetre, majd hazajött és a megkeresett pénzen Magyarországon turisztikai portált indítottak – egy Ausztriát szintén megjárt, másik „szobalánnyal” közösen. Az oldal kategóriájában az év honlapja lett, azonban a tulajdonosok a magyar közállapotok miatt nincsenek egyszerû helyzetben, sokszor érzik azt, hogy másutt könnyebb dolguk lenne.
Például Ausztriában, szobalányként.
(Az írás a Vas Népében, a Zalai Hírlapon, a Fejér Megyei Hírlapban, a Naplóban és a Dunaújvárosi Hírlapban megjelent anyag bővebb változata. Az eredeti oldal a PDF-fájlban tekinthető meg.)
