A hotel a hegyekben Fotó: a szerző felvétele
“A munka pedig nem lesz vészes, úgy látom” – írja a szerző a Visszatérés címû postjában. “Szobafiú leszek, abból is az, aki beugrós, vagyis mindig ott segítek, ahol kell, nincs állandó szintem, szobáim. Ami pedig azért jó, mert mindenki részén kapok a borravalóból. A mi feladatunk, hogy a vendégek szobái mindig tip top állapotban legyenek. Az érkező vendégeknek mindig szépen hegyeket kell hajtogatni a paplanból és a törülközőből – ami azért vicces, mert kellett vagy két nap, mire az első paplan hegyem tényleg hegynek nézett ki. Viszont olyan jókat röhögtek a kolléganőim. De most már megy, gyönyörû hegyet formálok bármiből. A maradós vendégeknél persze nem kell hajtogatni, csak kicsit rendbe tenni a szobát, ha kéri. Úgy érzem menni fog ez.
Főleg azért, mert a légkör leírhatatlan. A Robinson dolgozók egy hatalmas nagy csapat – melyről aktív facebook beszámolót kaphat mindenki, mint láthatjátok. Mindenki mosolyog és mindenki segít a másiknak, attól függetlenül, hogy melyik részre van beosztva, legyen szakács, szobalány, vagy táncos lány. Mi a Houskeeping vagyunk, ami mindig megkapja, hogy passzív a közös programokban. Hát idén nem így lesz. Én már voltam közös táncesten, és megyek focizni is.”
A teljes bejegyzés és többi írás itt olvasható.
Fotó: a szerző felvétele
