Két nap alatt összedobozoltam a kevés megmaradt cuccomat – inkább emlékek voltak, hagytam is őket. Kiugrottam a több mint 10 éves munkaruhámból: fehér ing, öltöny, nyakkendő és két sporttáskával még azon a héten megjelentem Ausztria zöld szívében. Azért tartott ilyen sokáig, mert meg kellett várni a különböző papírjaim hivatalos fordításait; kis ismeretség, kapcsolat, de másfél nap alatt meglett. Akkor még nem tudtam, mennyire fontosak lesznek – írja a szerző a bejegyzésben.
Nagyon lent kezdtem – rabszolgaként!
Napi 16-18 óra munka, ami azt jelentette, hogy elsőként felkelni – utolsóként lefeküdni, egész nap ugráltatás, csicskáztatás, méghozzá röhejesen kevés fizetésért. A gálya természetesen hotel & vendéglátás, soha egy nyugodt perc, soha egy hétvége vagy szabadnap. Jellemző, hogy amikor szünnap volt, többet dolgoztam, mint egyébként. Ja, a karbantartó örömteli élete… Te döntöttél, így most kuss van!
Mobilitásom: gyalog…
Négy hónap után tudtam először kölcsön verdával hazajönni – bár ne tettem volna!Lefogyva, szétbarmolt kezekkel, szó szerint lestrapálva kicsit megijesztettem az itthoniakat.
Fél év eltelte után éreztem, hogy a dobbantó deszka elkészült alattam, sokan megismertek és sokakat én ismertem meg. Szép óvatosan elkezdtem megalapozni a tervezett továbblépést: új munkalehetőségek, szoba vagy albérlet bérlése a környéken, stb. Eljött a nap, amikor reggel felmondtam, délben beköltöztem a saját garzonomba, majd 24 óra alvás után elkezdtem az új munkahelyemen dolgozni.
Mivel ezt már én választottam, a rossz után egy kicsit jobb következett. 8 és fél órás munkaidő, értelmes szerződés és a különböző papírmunkákat már saját magam rendeztem: e-card, Öst. sozialversicherung, Arbeitsbescheinigung, Meldebestatigung, stb., stb.